Mikor végre bejutottam a már kintről is igencsak teltház jelleget mutató Dürer Kertbe, a Korai Öröm melegítette be a hangulatot a vágtázás előtt, az ő pszichedelikus zenéjük sem egy kifejezetten bealvós zene (legalábbis élőben), a Vágtázó Életerő / VHK azonban olyan, mint egy második ébredés, valahol a tudat mélyén – de akár éber álomnak is nevezhetnénk ezt a fajta csillagokig nyúló zenét. Dudich Ákos a “Pótolhatatlan Halhatatlanság! A Vágtázó Halottkémek életereje” című, a VHK történetét bemutató könyvének bevezetőjében nem kevesebbet állít, minthogy a Halottkémek voltak az elsők, akik igazán kitárták az ajtókat egy másik világba / korba – az ős Pink Floydot és Jim Morrisont említi meg, mint olyan zenekarokat, akik ezt megpróbálták, és majdnem sikerült is nekik, azonban a VHK volt az első, amelyik valóban megnyitotta a kaput a csillagok felé. Igazából ezt az állítást jómagam is megerősítem, hiszen egyértelműen olyan élményt nyújtanak élőben, amit senki más – még most, több, mint 35 év után, némileg más zenekarnév alatt is – de ha Grandpierre Attila másik, párhuzamosan futó formációját, a Vágtázó Csodaszarvast nézzük, ott is hasonló a helyzet, csak ott nem a gitárok a kísérőhangszerek, hanem magyar népi hangszerek.
Idén január óta először játszott Budapesten a Vágtázó Életerő, a koncert különlegessége pedig a két zenekar közti átvezető dobolás volt, nem számoltam, hány dobos is ütötte egyszerre hangszerét, mindenesetre elég erőteljes volt, segítettek kialakítani azt a transz-hangulatot, amit különféle civilizációkban a sámánok szoktak, hogy aztán átadják a terepet a kirobbanó őserőnek, a végtelenbe vágtázó Zenének, ami a zenekart és közönséget gyakorlatilag száz százalékig összekapcsolja, és kizökkenti a mindennapok sekélyes dimenziójából. Természetesen ez most is sikerült.
Vágtázó Életerő (VHK) fotógaléria / Dürer Kert szabadtér, 2011.09.16.
Végül ajánlom pár képemet egy 3 évvel ezelőtti, szintén nagyon jól sikerült Vágtázó Életerő koncertről – ami a Dürer Kertes fellépéshez hasonlóan szabadtéri rendezvény keretében történt, méghozzá a mátrai égbolt alatt: VHK – Fekete Zaj fesztivál
